A látszat csal

Nagyon szeretem a pigmentporokat, mert különleges hatásokat lehet elérni velük a polimer agyag felületén. Rendeltem is hat színt nemrég, mert csak fémszínűek voltak eddig itthon, gondoltam, teszek egy próbát! 

Az alább látható munkadarab tényleg minden szempontból egy próba. Nem szoktam ennyi színt tenni egy helyre, általában 2-3 szín a max, amit jól viselek. De most mindent kipróbáltam, hogy lássam, és milyen jól tettem! Kiderült ugyanis, hogy semmi sem az, aminek látszik. Egyedül a fekete pigment fekete, a többi azonban egészen másként alakult.

Ez a naptár ízig-vérig próbadarab, ugyanis ezen fogom kipróbálni, hogy mennyire bírja a kiképzést a polimer agyag akkor, ha nem ékszerként viseljük, hanem használati tárgyként. És én nagyon használom majd ezt a kis noteszt, bedobom a táskámba, előveszem, írok bele, visszarakom, hurcolom... és meglátjuk, így mennyit bír. Mert azt tudom, hogy füzetborítóként sokáig szép marad, nem törik el, nem esik szét. De gondoltam, emelem a tétet kicsit, és kipróbálom, hogy egy átlagosnál rendetlenebb női táskához mit szól. Ezért aztán nemcsak több szín van rajta, hanem több síkból kiemelkedő forma is, szélén, közepén, mindenhol. Próba indul tehát! :) 

Ő itt a 2019-es naptáram: 

Ami a színeket illeti, alaposan megtréfált a porok látványa! Megmutatom, milyen színeket használtam, aztán elmondom, hogy melyikből mi lett. 

Kezdjük mindjárt a zölddel! A zöldnek az volt a neve, hogy "brilliant green", ami annyira szépnek tűnt, hogy muszáj volt megrendelnem. Nos, felkenve a polimer agyagra egy enyhe zöldes beütésű ezüstszürkét kaptam. Nem igazán erre számítottam. 

A páva-kéknek nevezett  viszont nagyon szép zöld színt eredményez, jó tudni a jövőre nézve.

Csodálatos módon az "oriental red" (piros) pigmentpor a fekete polimer agyagon egy szép mély lila lett, egészen hasonló a "pinkrose" pigmentporra. 

(A nagy képen a 2-es szám a piros, a 0 pedig a pinkrose.)

Ugye, hogy szinte nincs is különbség?

De akkor sem kell kétségbeesni, ha kékre van szükségem, mert ott van nekem arra az esetre a viola, ami látványra elég lila, de felkenve szép kék lett... 

Ezek után elég mókás visszagondolnom rá, hogy mennyit töprengtem, hogy melyik színből melyik árnyalatot válasszam! Nagyjából úgy kell rendelni, hogy legyen mindenféle színcsoportból egy-egy, és akkor (ha minden jól megy), lefedi az igényeket valamelyik másik szín - még véletlenül sem az, amit annak a színnek vásároltam. 


A jövőben ezzel is időt spórolhatok, és rábízhatom magam a vakszerencsére! :) Ó, és a lányom feltett egy jó kérdést, miután megmutattam neki a készterméket: "Akkor mi ez a piros, ha nem a piros?" Nos, az a réz szín valójában, az alap pedig bronz. A fémes színek legalább olyanok, amilyennek mutatják magukat! Manapság már ennek is lehet örülni! :)