Sárkányszem

Amikor elkezdtem a polimer agyaggal dolgozni, sok képet megnéztem azokról a tárgyakról, ékszerekről, amiket ebből az anyagból mások már megalkottak. Akkoriban még nem volt igazán képem arról, hogy mennyire sokoldalú alapanyag ez, és egyik ámulatból a másikba estem böngészés közben. 

Láttam sok olyan ékszert, ahol sárkányszemek meredtek rám a medál közepéből, de bevallom, elég ijesztőnek találtam őket. Az, hogy a mellkasom közepéről egy harmadik szem nézzen a világra, valahogy furcsa érzést keltett bennem. Nem is erőltettem ezt az irányt magamban, soha nem is próbáltam olyan ékszert csinálni, amiből valaki "kinéz". :) 

Nemrég azonban kaptam egy megrendelést egy olyan füzetborítóra, aminek a közepén egy sárkányszem van, így mégis nekiültem, hogy elkészítsem életem első "leskelődős" tárgyát. Miután a füzetborító méretét kialakítottam, nagyjából megterveztem, hogy hogyan is nézzen majd ki ez a füzet. Kezdtem természetesen a szemmel, hiszen ilyet még sosem csináltam. Egy üveglencse hátuljára festettem rá a színeket, ebből alakult ki a sárkány szeme. Azt gondolná az ember talán, hogy ez gyorsan megvan, de egyáltalán nem, hiszen a különféle festékek száradási idejét is mindig meg kellett várni, száradás után bekarcolni a festéket, hogy az újabb réteg az előző közé folyhasson... szóval elég macerás, de jó mulatság egyébként, mert nagyon jó érzés, mikor a kész mű végül tényleg visszanéz a munkalapról. 

Mikor elkészült a szem, elhelyeztem a füzetborító közepén, és jöhettek a pikkelyek, szemhéjak, tüskés bőrredők. Nagyon élveztem ezt a munkafázist! A polimer agyagot mintha csak erre találták volna ki! Lépésről-lépésre lassan életet vitt az üvegszembe, és a végén már nemcsak egy szem, hanem egy sárkányszem nézett vissza rám.

A füzetborítóra került még egy szív motívum is, mivel a megrendelő elmondta, milyen célra szeretné használni majd ezt a füzetet, és úgy éreztem, ehhez egy szív is helyénvaló (szerencsére a megrendelő is így látta). A felületet úgy munkáltam meg, hogy ne egy tükörsima anyag legyen, hanem olyan, mintha egy sárkány egyenetlen bőre lenne. Persze nem könnyű feladat ez, hiszen nem láttam sárkányt még soha, és lehet, hogy ez így is marad, ezért inkább úgy fogalmazok: olyan lett, amilyennek én képzelem egy sárkány bőrét. :) 

Mindent egybevéve nagyon szerettem csinálni ezt a megrendelést, de közben azt is biztosan látom már, hogy A5 méretnél nagyobb füzetborítót nem fogok csinálni, csak nagyon kivételes, nagyon különleges esetekben, mert a polimer agyag rugalmassága nagyjából ekkora méretig a barátunk, ennél nagyobb felületnél már inkább akadályozza a munkát.